Az öntöttvas zsugorodási sebessége általában a megszilárdulási és hűtési folyamatok során fellépő térfogati összehúzódás méretbeli megnyilvánulását jelenti. Az öntöttvas viszonylag magas szén- és szilíciumtartalma-, valamint az a tény, hogy a grafitkiválás bizonyos fokú "táguláskompenzációt" biztosít,-a teljes zsugorodási sebessége alacsonyabb, mint az öntött acélé.
A szürkeöntvényöntvények lineáris zsugorodási aránya jellemzően **0,7% és 1,0%** között van. A gömbgrafitos öntöttvas, amelynek mikroszerkezete közelebb áll az acélhoz, valamivel nagyobb zsugorodást mutat, általában **1,0% és 1,3%** tartományban. Ezek az értékek olyan tényezőktől függően változnak, mint az öntési geometria, a falvastagság és a hűtési feltételek.
A gyártás során a zsugorodási sebesség nem fix érték, hanem tervezési paraméter, amelyet az adott öntési folyamatok alapján kell beállítani. Például a vastag{1}}falú öntvények lassabban hűlnek le, ami viszonylag stabil zsugorodást eredményez; fordítva, a vékony falú öntvények gyorsan lehűlnek, és hajlamosak a helyi zsugorodási koncentrációra, ami szükségessé teszi a zsugorodási ráhagyás beépítését a formatervezésbe, hogy ezt kompenzálja.
Az olyan tényezők, mint az öntési hőmérséklet, az oltási kezelés és a hűtési sebesség mind befolyásolják a zsugorodási viselkedést. A nem megfelelő szabályozás olyan hibákhoz vezethet, mint például zsugorodási üregek vagy porozitás. Következésképpen az öntvény tervezési fázisában a zsugorodási sebesség kritikus alapként szolgál a minta méreteinek meghatározásához és az adagolórendszer kialakításához.
