A szénacél alkatrészek elsősorban vasból (Fe) és szénből (C) állnak. Alapösszetételét tekintve a szénacél nem tartalmaz jelentős mennyiségű ötvözőelemet; ehelyett a szén a tulajdonságait meghatározó kulcselem, a szilárdság, a keménység és a hajlékonyság a széntartalom szabályozásával szabályozható.
A szénacélt jellemzően olvadt acélból állítják elő az acélgyártási folyamat során, olyan nyersanyagok felhasználásával, mint a nyersvas (a vasérc olvasztása), az acélhulladék és az újrahasznosított acél. Az acélgyártó kemencékben (például az alapvető oxigénkemencékben vagy az elektromos ívkemencékben) a szénmentesítést, a szennyeződések eltávolítását és az összetétel beállítását magában foglaló folyamatok olyan olvadt szénacélt eredményeznek, amely megfelel meghatározott szabványoknak; ezt később formákká, például lemezekké, rudakká vagy szerkezeti alakzatokká öntik vagy hengerelik.
A széntartalom alapján a szénacél három kategóriába sorolható: alacsony-széntartalmú, közepesen-széntartalmú és magas-széntartalmú acél. Az alacsony szén- a közepes-szénacél egyensúlyban tartja a szilárdságot és a szívósságot, így általánossá válik a mechanikai alkatrészeknél; a nagy-szénacél nagy keménységgel, de kisebb szívóssággal rendelkezik, így ideális vágószerszámokhoz vagy kopásálló-alkatrészekhez. Így az a kérdés, hogy "milyen anyagból készülnek a szénacél alkatrészek" lényegében a változó szénarányú acél alakításával és feldolgozásával előállított alkatrészekre vonatkozik.
A szénacél alkatrészek előállíthatók olyan módszerekkel, mint a kovácsolás, öntés vagy megmunkálás; azonban az adott gyártási folyamattól függetlenül az alapanyag egy szénacél rendszer marad, amelynek középpontjában a vas{0}}szénötvözet áll. A különböző minőségek (például Q235 vagy 45 acél) különböző teljesítményszinteknek felelnek meg, kielégítve a különféle ipari alkalmazások követelményeit.